Mester István így írja le az elkövetkező eseményeket: „A Via del Casalettóra esett a választás. Akkoriban még nagy mezőség volt mindenfelé: dombos, szép vidék, a telek alatt nagy nádtenger. A telek tulajdonosa, Pasini ügyvéd fogadott bennünket egy 18. századi kis palotában. Mennyibe kerülne? Mikor fizethetnénk? Mennyi a foglaló? Megegyeztünk, hogy egy hónap alatt kifizetjük a 120 millió Lírát (akkor 200 000 Dollár). Letettünk tízmilliót foglalónak: ha egy hónap alatt nem fizetünk, elveszítjük a foglalót és a telket. Mindössze tizenhat milliónk volt."

Ez a 16 millió volt az 1956-os magyar egyetemisták hozzájárulása, mert a Szent István Házba beépültek a „kormos kövek" is. - Ez is egy darab magyar történelem: 1956. november 4. után a „hirtelen kiürült" Magyar Akadémia helységeibe, Zágon és Mester kezdeményezésére beköltözött 25 menekült magyar egyetemista, és csak egy év múlva hagyta el az épületet. Az olasz Külügyminisztérium és XII. Pius pápa segítségével találtak új otthont, a Pápa és a Minisztérium külön-külön 7 és félmillió Lírát adtak a Pápai Magyar Intézetnek egy kollégium létesítésére: ennek eladásából származott az előleg.

Szent Imre napja volt, 1965. november 5. Megindult a gyűjtés, és a telek ára baráti kölcsönökből kifizetésre került. Az ügy megvalósítása érdekében Zágon József alapítványt hozott létre 1965. december 15-én, melynek célja a szép terv megvalósítása volt. 1968-ig a ház Mester István nevére volt írva. A magyar kommunista hatóságok, pénzt és fáradságot nem kímélve, minden eszközzel igyekeztek hátráltatni a gyűjtést.