Untitled Document
A HÁZAT VEZETŐ SZERZETESNŐVÉREK
Untitled Document

ISKOLAVÉREK (KALOCSAI)
Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskola
nővérek Társulata
Congregatio Sororum Scholarum de Kalocsa

A közösség hivatása: tanítás-nevelés, hallássérült pasztoráció.

A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek szerzetének gyökerei a XVI–XVII. sz. fordulójáig Lotharingiába nyúlnak vissza. Ott alapított Fourier Péter (szentté avatása: 1897) és Le Clerc Alix (boldoggá avatása: 1947) egy új szerzetes rendet, születési dátumának 1597 karácsonyát tekinthetjük. Az ágostonos lelkiségű új szerzetesközösség a szegény gyermekek ingyenes oktatását tűzte ki célul. Hamarosan Európa-szerte virágzásnak indult a rend, eljutott Németországba, majd cseh földre is. Az 1834-ben Regensburg püspöke által jóváhagyott szerzetesi közösség – amely a Miasszonyunkról Nevezett Ágostonos Kanonisszák kongregációja szabályzatának kibővített változata alapján élt – neve: Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek volt. 1851-ben Schneider Gábor plébános kezdeményezésre Hirschauban alapítottak zárdát, amely később elszakadt a müncheni központtól. 1854-ben Horazdiowitz lett a cseh ág székhelye. Onnan 1860-ban érkeztek az első nővérek Franz Mária Terézia vezetésével Kalocsára Kunszt József kalocsai érsek meghívására. Csehországban közben megindult a német anyanyelvűek elleni mozgalom, ezért a visszatérés oda nem volt ajánlatos. Kalocsán önálló anyaház alakult. A végleges pápai megerősítés 1907 februárjában történt.
A társulat Magyarországon gyors fejlődésnek indult. A nővérek működése és valamennyi intézetük munkája a nép nevelésére irányult. A trianoni békeszerződés érzékenyen érintette a társulatot. A 30 házból 18 Bácskában, 3 pedig cseh területen helyezkedett el, ezekről le kellett mondani.
Franz M. Terézia anya utóda, Bánhalmi (Bleilőb) M. Bernárda 1911-33-ig kormányozta a Társulatot. Ezalatt 24 új zárdát létesített és megnyitotta a kaput a missziók felé. 1926-ban utaztak először a nővérek Kínába. A politikai helyzet azonban fokozatosan romlott, 1950–51-ben az ott működő tagok Ausztráliába menekültek. Magvetésük viszont nem hullott köves talajba, a kínai nővérek a nagyon nehéz helyzet ellenére ma is működnek és ígéretes fejlődésről számolnak be. Létszámuk 80-on felüli.